Nincs illúzióm szokták mondani a kicsit megkeseredett emberek.

Pedig van, csak csalódtak - csalódtunk... Van az a közhely, hogy úgy még sose volt, hogy sehogyse lett volna. Próbálja már valaki elmagyarázni egy angolnak, vagy egy olasznak, hogy mit akar mondani a nagybetűs költő.

Aha, igen. 

Ez csak egy szentimentális jelecske, de azért mond valamit. Mégpedig egy mélyen, sok évtizeden, generációkon keresztülívelő perspektívátlanságot. Huhh, meg volt a bemondás.

De mi a fenét lehet kezdeni vele?

Attól függ, egyetlen helyes válasz szerintem nincs.

Élethelyzetek vannak, és egyedi megoldások, csak kellenek a megoldások. 

Visszatérve a közhelyes szólásmondásra, ez ma szerintem azt jelenti, hogy a magyarság, a magyarok, a fideszes, vagy nem fideszes, meleg, nem meleg magyarok egy közös pontjára tapint rá. Arra, hogy túl kell élni, de nem tőlünk függ az, ami történik. Sose a mi hibánk.

Pedig de. Csak a mienk. Nem az orosz háború adja nekünk 800 Ft-ért a dízelt kúton, vagy 1100 Ft-ért a kis tejfölt, hanem a magyar eladó, aki meg akar élni. (Igen húzhatjuk a láncot a végtelenségig, de a lényeg nem fog változni).

Be vagyunk csapva, és ezt tudjuk. Becsap minket az eladó a boltban, a főnök a munkában, vagy az állam a tv-ben és végül mi saját magunkat is, hogy jó ez így.

Végül is ha jó, akkor jó. Csak kérdés kinek mi a jó.

Jó - e a túldrágítás az ársapkák miatt? Persze, hogy jó. A szegények olcsóbban tudnak vásárolni, csak éppen nincs. De az olcsó ugye...

Jó - e ez, hogy nincs értéke a forintnak Európában, vagy a világban? Persze, hisz nem utazunk oda. És ha több külföldi jön ide többet költ, mert itt olcsóbb minden (?)...

Jó - e az, hogy nem mondhatjuk el véleményünket sztrájk vagy tüntetés formájában? Persze, mert fő a biztonság...

Szép, de nem új világ. Beköszönt, és ha már bent volt, akkor itt is maradt, és még marad is. 

Megoldások kellenek, megoldások, és cselekvő emberek.És itt most nem arra gondolok, hogy most kimenni, barikádokat építeni és forradalom, és és és....

Nem. Építse mindenki a saját kertjét, művelje, ápolja, védje.

Az idő mindig annak dolgozik, aki gondolkozik, és tervez. Ez az ellenkezője annak a közhelynek, ami a mindennapokat itt, ma magyarok országában átszövi. De pókhálókat is le lehet tépni.

A továbbiakban, hetente egyszer - kétszer, aktuális események kapcsán megpróbálom látni, és láttatni magyar álvalóságok között a lényeget, és a fontos dolgokat. Ez nem mindig politika lesz, nem. A világ elég nagy, és elég sok érdekes témát feldob.